Színház az egész világ….

Az Országh Kristóf Általános Iskolában régóta hagyomány, hogy a téli szünet előtti utolsó tanítási napon a műsoros esttel zárjuk az évet. 2017-ben ez december 21-re, csütörtökre esett. Fél ötre most is megtelt a kultúrház nagyterme, pedig a felnőttek belépőjegye nem is olyan olcsó. De a jó színházi élményért fizetni kell mindenhol. Márpedig ezen az estén Sirokban színház várta a nagyérdeműt, mint Gál Zoltán tanár úr konferansziéjából kiderült. Kovátsné Tornay Gabriella igazgató asszony rövid köszöntője után az énekkar – Tóth Gábor tanár úr vezetésével és felkészítésével – megalapozta a karácsonyi hangulatot. Míg az első osztályosok elfoglalták helyüket a színpadon, Gál tanár úr Vincze Kristóf 1. osztályos tanulóval készített vidám interjúját élvezhette a közönség. Majd következett a legkisebbek verses összeállítása a télről, az ünnepekről. Az osztályfőnök Forgó Lászlóné Magdika néni és a napközis Huszár Éva Julianna tanító néni nem hiába szánt annyi időt a felkészítésükre. Nagy taps volt a jutalmuk. A következő interjú megszólítottja Benedek Marcell 5. osztályos tanuló volt, aki remek mesemondásáért „Aranydió” díjat hozott el Egerből a Palóc mesemondó versenyről. Az engedékeny férj című mesét – Rajnavölgyi Vilmos tanár úr felkészítésével – itt is előadta Marci. Nem maradt el a siker itthon sem. A 6. osztály jelenetének főszereplői Mátyás király, a szegény ember és a gazdag ember voltak. Grigorás Ágnes tanár néni ügyesen osztotta ki a szerepeket, a gyerekek élvezettel játszották a darabot. Sikerüket fokozta, hogy Zoli bácsi az álruhás Mátyás királlyal (Suha Szabolcs) beszélgetett előtte, aki elárulta, hogy azért várja már a karácsonyt, hogy ő is ajándékot adhasson. Újabb sikeres mesemondóval készült interjú: Kuzman Vivien 5. osztályos tanuló szereplését „Bronzdió” díjjal jutalmazta a zsűri a Palóc mesemondó versenyen. A plébános kutyája című mese előadására a fáradhatatlan Rajnavölgyi Vilmos tanár bácsi készítette fel Vivient. A helybeli közönség is jókat derült a vidám történeten. A 3. osztály képviseletében Baráth Emese adott igen frappáns válaszokat az interjúkérdésekre. Dóra néni – Antal Teodóra osztályfőnök – sikeresen megérttette tanulóival és rajtuk keresztül a közönséggel is, hogy hogyan terjed a pletyka. A 4. osztályos Bencsik Péter manótól megtudtuk, hogy a gyerekek karácsonyi ajándéka az Északi-sarkon készül. A bájos zöld manók kedves táncukkal – amit Prokajné Szirmák Krisztina tanító néni talált ki és tanított be a gyerekeknek – gondoskodtak róla, hogy az ünnepi hangulat a műsor első részét követő szünetben is kitartson. Nagy ováció fogadta a TAPS illetve HÚÚÚ! feliratú ösztönző tábla bevetését. A szünet sem telt haszontalanul: elfogyott a nyolcadikosok szorgos munkájával – Csíkos József osztályfőnök felügyelete alatt – készült szendvicstömeg, kiürültek az üdítős flakonok. Kezdődhetett a második felvonás. Hogy a manók tánca tette-e vagy a kicsik téli verses összeállításai, de eddigre megérkezett a várva várt hóesés is! Az énekkarnak így már igazán nem volt nehéz a havas téli tájat elénk varázsolni. Szép énekükkel meg is tették ezt. Igazán beleillett a hangulatba a második osztályosoknak a tél örömeit bemutató előadása. Gálné Eged Adrien osztályfőnök tanító néni még a szélfúvást is tökéletesíttette a gyerekekkel, ahogy arról meggyőzte a közönséget Büte Benedek a vele készült interjúban. Majd Vincze Hanna 4. osztályos tanulót szólaltatta meg a műsorvezető. Hanna produkciójából megtudtuk, hogy a Gárdonyi Géza vers- és mesemondón „Rézmadár”díjat nyert Lányok dala c. Lackfi János vers remekül passzol az előadójához. Már csak két jelenet maradt hátra, de nem véletlenül mondja a német közmondás, hogy a végére marad a cukor. Vagy ahogy mi magyarok mondjuk: ez a két előadás volt a hab a tortán! Az 5. osztályosokból alakult csapat a Bendegúzok 7. generációja – mint azt a műsorvezetőtől, egy személyben osztályfőnöktől és dramaturgtól, valamikori színjátszótól, jelenlegi országosan többszörös aranydiplomával díjazott felkészítőtől megtudtak. Kányádi Sándor általa színpadra írt és rendezett Az okos kos c. versével a Bendegúzok olyan fergeteges játékot mutattak be, ahol a közönség talpa is egy ütemre dobogott velük. Egy pillanatra sem hagyták, hogy lankadjon a figyelem. A mesélő, a kos, az „aranykarám díjas” szürke szamár, a jósnő… és valamennyien a csapatból együtt remekeltek. Szükség volt ehhez Gál Krisztina tanár néni munkájára is. Ő szinte osztályfőnök-helyettesként állandó támogatásával segíti az ötödikesek eredményes szereplését – legyen szó iskolai, színpadi vagy akár uszodai feladatokról. Elárulom, hogy egészen eddig papírra vetettem néhány emlékeztető szót az előadásokról, mert már az elején közölték, hogy az én tisztem lesz tudósítani erről az eseményről azokat, akik nem tudtak megjelenni. A hetedik osztályosok Pafff Színpadának játéka alatt azonban elfelejtettem ezt megtenni. Az első perctől az utolsóig annyira magukkal ragadtak – és nemcsak engem, hanem a nagyszámú közönséget is, hogy csak rájuk tudtam figyelni. Ha az előző előadásban a mese, a szavak, a mozgás volt rám akkor hatással, akkor a Pafffnál épp ellenkezőleg: nem zavart, hogy nem értek tisztán minden egyes szót, mert a szögletes mozgás, sőt a mozdulatlanság, a bamba tekintet, a jelmezek, (hogy fiú alakít lányszerepet, de még hogy?!) a gesztusok, a mimika vagy az oroszlánordítás egyértelműsítette, hogy tényleg színházban vagyok, vagyunk. Nagy hurrá minden színpadon állónak, mert elvarázsoltak bennünket ezen az estén. Még nagyobb hurrá Rajnavölgyi Vilmos tanár úrnak, osztályfőnöknek és dramaturgnak, többszörös országos aranydiplomával díjazott felkészítőnek, aki ha kellett, délután fél ötkor még Bada Levente Thisbe-vel tanulta a Szentivánéji álom Mesteremberek című jelenetének párbeszédét az iskolában. Akiről tudom, hogy soha nem adja fel, ha színjátszásról van szó. Ne is adja fel soha! Se ő, se Gál Zoltán tanár úr! Mert utóbbitól hallottam, hogy 2018-ban lesz ötven éves a siroki diákszínjátszás. Köszönet érte az elindító Borics József tanár úrnak is. Nincs még egy ehhez hasonló színjátszó múlttal rendelkező település, iskola az országban. Csaknem ötven éve a siroki iskolában színjátszó csoportok vannak, és amíg iskolánk lesz, színjátszás is lesz. Vahalcsikné Varga Edit